dec 3.

 
A tegnapi történet folytatása.
 
Új dolgokat tudhatsz meg a szereplőkről:
 
 Leiláról kiderült, hogy 16 éves, és Mohamed, akibe szerelmes kétgyermekes apuka, történetesen Leila tanára. Ahmedről megtudjuk, hogy ő Mohamed kollégája, aki nagyon szeretne kimaradni ebből a szerencsétlen szerelmi ügyből, ráadásul rossz ötletnek is tartja a látogatást a folyó túlpartján. Ali (a gonosz ajánlattevő) igazából Leila nagypapája, aki azért kéri a lányt, hogy töltse nála az éjszakát, hátha reggelre letesz a reménytelen vállalkozásról. És végül Jaffarról megtudjuk, hogy ő egy dühöngő őrült, odavan Leiláért, és mindenkit megver, aki neki fájdalmat okoz.
Na, most hogy áll a szimpátia-sorrended?
Miről szól ez a mese? A sémáinkról. Az előítéleteinkről. Az előzetes világképünkről,
amibe a hallott információkat megtanuljuk úgy rendezni, hogy azok kis puzzle-darabokként kiegészítsék az összképet. Ha valahol hiányzik egy darab – azt kitöltjük. Így működünk. 
És ez nem baj – a leegyszerűsítéseinkkel időt nyerünk, megvédjük magunkat. A baj ott kezdődik, amikor már azt is elfelejtettük, hogy az éremnek több oldala van. Amikor beérjük az első kézből hallott információval, és ezeket minden kritika nélkül elfogadjuk. Amikor megspóroljuk, hogy meghallgassuk a meggyőződésünkkel ellentétes érveket. Amikor félinformációk alapján ítélkezünk emberekről. Mindig tarts nyitva egy kis kaput az új ismereteknek: soha nem tudhatod, mi jön be rajta. És merj vitázni, mert az MV (a Másik Véleménye) révén olyasmit kaphatsz, amitől te magad is több leszel.